2014. október 23., csütörtök

Tényleg keresztelős ajándékok

Tele vagyunk tapasztalattal keresztelő és ajándék témában :)
Ajándékoztunk már könyvet, névszalagot (filcből körbevarrva a neve betűi és megtöltve levendulával) , macit, ujjbábokat, bábparavánnal (meskáról a bábok, a többit házilag készítettük).
A legtöbb esetben, természetesen a mi ízlésünk dominált és fogadni mernék, hogy nem lettek a kedvenc tárgyak, viszont nekem nagy örömet okoztak, az elkészítésük és az ajándékozás is. Tapasztalt okosodásom útján eljutottam oda, hogy nagyon elégedett vagyok ha nekem örömet okoz az ajándék, erre törekszem.
Ajándékozásnál megpróbálkozom azért az együttműködő szereppel is, megkérdezve a célszemélyt mire van szüksége, ami nagy segítséget jelenthet.
A mostani keresztelős ajándék ezért is lesz könyv és a plusz okosság a keresztelős pálinka, örömpálinka, amit 18 éves korában a gyermekkel együtt fogyasztható el. Hamarosan elkészül a díszített üveg és bele a finom házipálinka.
A mi gyermekünk keresztelőjére kaptunk mindenfélét ruhát, játékot, akik megkérdezték, azoktól célzottan kértünk bicikliülést, autós ülést, amiknek nagy hasznát vettük. És persze a hagyományozódó szobafenyő, amit a gyerkőc esküvőjén lehet fölhasználni :)
Megtaláltam az örömpálinkát! :)
http://www.rezangyalpalinkak.hu/specialis_ajanlataink/orompalinka

Update:
A szuper ajándék, ami a szülők kérése szerint, főleg könyvekből állt össze, kiegészülve egy nagy játéktárolóval, legjobb része a névre szóló gravírozott pálinkásüveges pálinka és a cseresznyefa, ami reméljük szépen növekszik a kertben a gyerkőccel együtt.
Fát adni ajándékba jó dolog! Szimbolikus, kedves, hasznos, mi kell még?

2014. október 6., hétfő

Orvosoknál

Furcsa rendszer vagy furcsa ember.
A tb finanszírozott orvosi ellátásos tapasztalataim szerint legalább 2-3 óra várakozásra kell számítanom, amire már fölkészülten könyvvel és türelemmel érkezem, de a mindentudók hozzám való állása elkeserít. Már a második orvosba futok bele, aki arrogánsan, leginkább nem válaszolva kezeli a kérdéseimet. Mintha nem is szabadna kérdezni. A bűnöm az, hogy próbálom megérteni, hogy mi az amivel kezelnek, mi a menete és hogy mire számítsak, de mivel az egészségügyben senki nem jós, és nincsen semmi biztos, ezért nincsenek válaszok. Az első furcsaságnál bekocogtam az egyetemi könyvtárba és az orvosi könyvekben jól elolvastam, hogy mi a helyzet, szerencsémre halandó számára érthető történetbe és könyvbe futottam bele, de a kezelési protokollra hol találok válaszokat? Ki mondja meg, hogy mit kell és mit nem? a vizsgálatok, orvosi diagnózisok tényleg csak azért vannak, hogy levédjék magukat és ne perelhessek? Nem perelni akarok csak tudatosan dönteni, amihez információkra van szükségem. Az így van és kész, mindenhol így csinálják, nem kielégítő. Elküldött, neki erre nincs ideje. Utolsó szar alaknak éreztem magam, pedig tényleg nem kötözködtem. Higgadtan kérdezni próbáltam. Bár a belépőmet elrontottam azzal, hogy nem hazudtam és elmondtam, hogy nem kezdtem el szedni  a gyógyszert, mert vártam az új vizsgálat eredményét és a főorvosasszonnyal való konzultációt. Erre kár volt várni. Már csak azt nem tudom, hogy hova kell menni a kérdésekkel... Tudakozó plusz? Tényleg nem értem, bennem van a hiba?